Szociális szorongás a kondiparkban

By Kiss Bence

Bevezető:

A mai nap egy olyan témáról fogunk beszélni, amit rengeteg kezdő sportoló megélt annó, és lehet, hogy magától le is küzdötte, de nagyon nagyon ritka esetben beszélt róla bárkinek is. Pontosabban a kondiparkban való tartkózkodás kerüléséről van szó. Avagy miért vannak olyan emberek, akik nem szeretnének kondiparkban saját testsúlyos edzéseket végezni?

A célom ezzel a cikkel, hogy eljuttassam ezt az írást azokhoz az emberekhez, akik a mai napig is küzdenek ilyen problémákkal, vagy esetleg tudattalanul, de kerülik a kondiparkokat. 

Illetve a másik célközönséghez azok az edzőtársaim tartoznak, akik annó keresztül mentek egy ilyen időszakon, de csak úgy természetes módon leküzdötték ezt a gátat magukban. Ugyanis ezek az emberek talán magukra találhatnak néhány gondolatomban, és magukkal tudnak vinni néhány gondolatot, amit az élet más területein is hasznosítani tudnak. 

Viszont ha olyan ember vagy, akinek nem volt ilyen problémája, akkor neked is szívből javaslom a cikk elolvasását, hiszen igyekeztem olyan tényezőket összegyűjteni, amelyek az élet más területein is hasznosíthatóak.

A múlt – jelen – jövő, avagy a megszokottság ördögi köre = az ismeretlen kerülése

Életünk során hajlamosak vagyunk olyan viselkedésmintákban, berögzült szokásokban megragadni, amelyekből rövidtávon egyáltalán nem kényelmes kiszakadni, viszont a nagy képet sokszor elfelejtjük, és nem mérjük fel ezeknek a szokásoknak, mintáknak a hosszútávú hozadékát. Ha minden egyes napod úgy indul, hogy felkelsz, beágyazol, felöltözöl, kisétálsz a fürdőbe fogat mosni, majd lefőzöd a reggeli csésze kávédat, megcsinálod a reggelidet és útnak indulsz munkába, ahol találkozol a munkatársaiddal, osztálytársaiddal, ahol elvégzitek a kitűzött feladatokat, résztvesztek az aktuális órákon, majd hazamentek ledőltök pihenni, aztán délután tanultok egyet, vagy ha dolgozol akkor kikapcsolódsz, találkozol az ismerőseiddel, végül ágyba bújsz és kezded újra a napodat, akkor valószínüleg már elkezdtél beleragadni ebbe az ördögi körbe. Görcsösen várod minden hétfő reggel a pénteket, amikor végre talán többet aludhatsz, nem szólhat bele senki abba, hogy kivel, mikor mit csinálsz.

Az ördögi kör képlete úgy néz ki pontosabban, hogy a múltbeli tapasztalásaink, cselekvéseink, érzéseink, gondolataink határozzák meg a jelenpillanatbeli állapotunkat mind érzelmileg, mindpedig fizikailag. Ez a jelenbeli létállapot pedig meghatározza jövőbeli gondolatainkat, érzelmeinket, tetteinket, valóságunkat. 

Mondok egy egyszerű példát. Ha felébredsz például reggelről, az első gondolat, ami eszedbe fog jutni, az az, hogy ma mész dolgozni/suliba. Ehhez a helyszínhez embereket, történéseket kapcsol az agyad automatikusan a múltbeli tapasztalatokból fakadóan, majd ezekhez a gondolatokhoz, történésekhez, emberekhez, helyszínekhez érzelmek is kapcsolódnak. Mivel minden reggel hasonló gondolatok, hasonló érzések keringenek benned, így már kezded is a napot a megszokott cselekvésekkel.

A nagyobb képet tekintve tehát elmondhatjuk, hogy kialakult szokásaink egy idő után automatikusan működtetnek bennünket, és ez a folyamat ellehetetleníti, hogy a saját életeden dolgozz. Rugalmatlanná, feszessé teszi az embert az, amikor egy már hosszú ideje bejáratott rutintól el kell térnie. Ezért kerüli rendkívül sok ember az új kihívásokat, az új dolgok megtanulását, a pozitív stressz helyzetek keresését. Mert valójában a szokásaink azok, amik teremtik, formálják az életünk történéseit. A szokásaink pedig automatikusan működtetnek bennünket, és egy idő után kényelmessé, megszokottá válnak. Hiába van az például, hogy egy kasszás 0-24 panaszkodik a munkahelyével kapcsolatosan, mégsem tesz a saját életéért semmit. Hiszen a mostani élete rutinos, kiszámítható, kényelmes. Kiszakadni a megszokottból pedig ismeretlen, és pillanatnyi kényelmetlenséggel jár. Az emberben ott van a vágy a többre, a jobbra, és arra, hogy szeresse a munkahelyét, de a legtöbben mégsem tesznek a változásért, hiszen a mai fogyasztói társadalom felépítése 100%-ban arra programozza az embert, hogy mindenben az egyszerűt, a kiszámíthatót keressük.

Egy másik példa erre, amikor valaki nem a vállalkozásán, hanem a vállalkozásában dolgozik. Érthetően, ha valaki a vállalkozásában dolgozik, akkor a belső rendszer fontos teendőit végzi napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra, de nem nézi az összképet. Nem dolgozik a vállalkozás fejlesztésén, a folyamatok optimalizálásán, jobbá tevésén, csak kényelmesen működteti azokat a folyamatokat, amik fenntartják a vállalkozást. De ha nem figyeli a nagyobb képet, a folyamatokat, a következményeket, akkor parkolópályára fog állni a vállalkozás.

Hasonló szemlélettel kell néznünk az életünkre is. Nem elegendő csak úgy szimplán elvégezni a kötelességeinket, és hátradőlni, hogy jól végeztük dolgunkat. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan érezzük magunkat hosszútávon, ahhoz olyan rendszereket, szokásokat kell építenünk az életünk köré, amik hosszútávon támogatják vágyaink megvalósítását. 

Miért vázoltam fel ezt konkrétan?

A legtöbbször, amikor valaki nem szeretne kimozdulni a kondiparkba általában a megszokottból való kiszakadástól fél. Az ismeretlen, új emberekkel való interaktálástól, esetleges reakcióktól. Megvető pillantásoktól. Valójában, ezek mind olyan percepciók, amiket az elménk állít össze. Főképpen múltbeli tapasztalatokból, emlékekből. Ha valaki nem ismeri gyerekkori traumáit, automatikus viselkedésmintáit, akkor rendkívül nehéz lehet ezeken az erős érzelmeken túllendülni, és racionálisan felülvizsgálni, hogy egyes döntéseinknek milyen következményekkel járhatnak fejlődésünk szempontjából. Mindenegyes emlékkép egy agyi idegsejt (neuron) kapcsolat állománya. Egy ilyne neuronkapcsolat információt raktároz – magáról a történésről, az emberekről, a helyszínről és az adott történéshez kapcsolódó érzésről. Ha neked vannak rossz élményeid azzal kapcsolatosan, hogy mások leszólnak, ítélkeznek, lenéznek, megvetően néznek rád, akkor csupán azzal a gondolattal, hogy te kimozdulsz a kondiparkba mások közé edzeni, ezzel egyből aktiválod azt a neuron kapcsolatot az agyadban, ami a múltbeli negatív érzelmi tölettel járó emlékeket raktározza. Ezért alakulnak ki az embernek előre negatív percepciói idegen dolgokkal kapcsolatosan.

A belső folyamatok felismerése, átformálása – Félelem a kudarctól – rögzített, fejlődési szemlélet

Ha valaki csupán a feljebb említett képlettel tisztában van, képes lesz elkezdeni a tudatosságának erejével sokkal megfontoltabb és jobb döntéseket hozni az életében. 

Carol S. Dweck pszichológus 2 szemléletmód típust különböztet meg szemléletmódváltás című könyvében.

Az első csoportba azok tartoznak, akik saját képességeikre, tulajdonságaikra berögzülten tekintenek. Képzeld el ezt úgy, mintha egy pókerjátszma közepén ülnél és leosztanák neked a lapjaid. De a lapok maradnak a következő körökben is, nincs új leosztás, nincs lap csere. Ezt kaptad. Tegyük fel, hogy iskolában jó vagy tesiből, de matekból nem, így te elkönyveled, hogy rossz vagy matekból és csak túlélni akarod az órákat. Ez már így is marad, nem tehetsz semmit. Nincs érzéked a tánchoz? Nem is lesz! Soha nem fogsz kiemelkedően táncolni. Rossz a genetikád? Soha nem lesz fitt alakod. Hirtelen haragú vagy? Ez vagy te, ezen nem lehet változtatni. Ez a rögzült szemléletmód. 

A másik csoportba azok az emberek tartoznak, akik a saját képességükre, személyiségükre, úgy tekintenek, hogy azokat folyamatosan formálhatják tanulás által, idő befektetéssel. Nem megy a matek? Semmi gond, mit tehetek azért, hogy jobb legyek benne? Nincs érzeked a tánchoz? Semmi probléma, ha foglalkozok vele, idővel menni fog. Hirtelen haragú vagy? Semmi gond, mit tehetek ellene, hogy csillapítsam ezt a rossz szokásom? Rossz a genetikád? Semmi baj, mások, akik rossz genetikával rendelkeznek, hogyan változtatták meg az alakjukat? Ez a csoport képviseli a fejlődési szemléletmódot. Beletörődés, szőnyeg alá söprés helyett megoldásokat keresnek. Készek új kihívásokat vállalni a saját fejlődésük érdekében.

A saját képességekről alkotott szemlélet az élet szinte minden területére kihat. Ez a felszín alatt rejtőző, láthatatlan meggyőződés észrevétlenül avatkozik be döntéshozatalunkba. Ennek következményei az ártatlantól az elemi jelentőségűig terjednek. Alapvető különbségeket figyelhetünk meg például a két szemlélet sikerhez és kudarchoz, kockázathoz és erőfeszítéshez való viszonyulásában.

 

A saját képességeidről alkotott szemléleted az élet minden területére kihat. A szemléleted a különböző dolgokról mélyen rejtőzik a tudatodban, és ösztönből cselekszik a gyakorlatban. Befolyásol a döntésekben, kommunikációban, de mi ezeket észre sem vesszük, mert automatikusan történnek. Viszont ha mint 1 kívülálló megfigyeljük magunkon ezeket az automatikus reakciókat, nézeteket, akkor képesek vagyunk felismerni, hogy mik azok a dolgok, amikről rögzített szemlélettel vélekedünk és ezáltal lekorlátozzuk a lehetőségeinket.

Például ha a kudarcról rögzített szemlélettel vélekedünk, akkor a bukást nem tanulási potenciálnak, hanem saját értéktelenségünk megerősítéseként fogjuk fel a történteket.

Rögzült szemlélet jellemzői:

Kihívások: Kerüli

Akadályok: Könnyen feladja, kifogásokat keres 

Kritika: Nem törődik az építőjellegű negatív kritikával sem, támadásnak veszi

Mások sikere: Fenyegetőnek érzi magára nézve

Kudarcok: Véglegesnek tekinti, egyfajta visszajelzés, hogy ő nem alkalmas az adott dologra.

Fejlődési szemlélet jellemzői:

Kihívások: Keresi

Akadályok: Kudarcok ellenére is kitart, és megoldásokat keres

Kritika: Következtetéseket von le belőle, egyfajta tanulásként tekint rá

Mások sikere: Jó érzéssel tölti el, tanulási lehetőséget keres bennük

Kudarcok: Tanulási potenciált jelent számára

Siker: Egyfajta visszacsatolásként fogja fel, nem veszik el benne.

A felülkerekedés

Azáltal, hogy képesek vagyunk felismerni az alapvető folyamatokat amik lezajlanak bennünk, mind gondolati, mind érzelmi síkon, egészegyszerűen egy külső megfigyelővé válhatunk, aki érzelmi kötődés nélkül objektíven hoz döntéseket a hétköznapok során. Ha nem szeretsz kijárni a kondiparkba, és nem futod legalább egyszer körbe objektíven ezt a kérdéskört, hogy miért merülnek fel benned félelmek, negatív érzések? Mit adhat neked a kültéri edzés, milyen extra lehetőségeid vannak kültéren? Akkor továbbra is benne fogsz ragadni a megszokottban. És nem tudsz új lehetőségek irányába elmozdulni. Ha elkezdesz a hétköznapi rutinjaid mellett olyan cselekvéseket csinálni, amik eltérnek a megszokottól, kimozdítod magad a komfortzónádból, akár csak annyival, hogy még nem csak edzeni, de kisétálsz a közeledben lévő kondiparkba. Megnézed hogyan edzenek az emberek, hogyan tekintenek egymásra, milyen gyakorlatokat csinálnak. Ráfogsz jönni nagyon gyorsan, hogy amit az elméd projektál lehetséges valóságként, korántsem igaz. Általában a kondiparkokban mindenki saját magával foglalkozik. A saját kis edzésével. Gondolj bele. Ha te otthon edzel, akkor közben azzal foglalkozol, hogy holnap milyen teendőid vannak? Vagy hogy a barátod mit írt neked? Vagy, hogy milyen szép a szobád? Vagy telefonozol közben? Ha így is van, akkor fél seggel edzel. Amire fókuszálsz, oda összpontosítod az energiáid, ha mással foglalkozol gyakorlatok közben, vagy pihenő időben nem a gyakorlatokra fókuszálsz, akkor nem maximális teljesítménnyel végzed az edzéseid. Sokszor ezért is van az, hogy főképpen egyedül edzem. Számomra ez már egy olyan riutálé, ami rengeteg tanítást hordoz magában. Folyamatosan a mai napig tanulom a határaim, a testem működését, és tesztelem az elmém összehangolását a testemmel. Ha ezekre fókuszálsz edzésközben, eszedbe sem fog jutni az, hogy vajon most ki néz? Mit gondol? Mindenki saját utakat jár, más szinteken jár, az összehasonlítgatás ilyen formájának, ami egoból történik, nincs helye. Viszont vannak olyan edzések is, amikor random idegenekkel leállok néha beszélgetni, megosztjuk egymás tapasztalatait, és ezekből tudunk új ötleteket belevinni a saját edzéseinkbe. Vagy ha társasággal megyek edzeni, akkor mindenki hasonló ambíciókkal, teljesítésvággyal érkezik vagy a parkba, vagy a terembe, és egymás teljesítményét tápláljuk. 

Tanulságok, amelyeket az élet más területein is alkalmazhatunk

Hétköznapjaink hangulatát, kedélyállapotát rengeteg külső forrás, impulzus befolyásolhatja, ha tudattalanul téblábolunk jobbról balra. Egy dolog viszont mindig biztos lesz. Ha huzamosabb ideje úgy ébredsz a reggel, hogy nem érzed jól magad, és automatikusan végzed a tevékenységeidet, mint egy robot, akkor beleragadtál a megszokottba. Ilyenkor kell figyelembe vennünk azt az elvet, amit fentebb említettem, hogy az életedEN is kell dolgoznod, nem csak az életedben. Szánj rá egy délutánt arra, hogy magadba nézel és megvizsgálod azt, hogy mi történt az elmúlt pár hétben – hónapban. Mik voltak azok a cselekvések, amiket automatikusan, robotszerűen végeztél? – Hogyan töltöd a szabadidődet? Foglalkozol olyan dolgokkal, amik kimozdítanak a komfortzónádból? Tanulsz olyan új dolgokat, amik érdekelnek? Ha a hétköznapjaid a munka/suli után rituálék segítségével (pl: légzéstechnika, meditáció) lezárod és úgy tekintesz a nap ezen szakaszára mint egy új nap, amikor csak magaddal és azokkal a dolgokkal foglalkozol, amik hosszú távon építenek, akkor már ki tudsz szakadni a megszokottból. A másik fontos aspektus, hogy megnézd milyen irányba halad az életed? Mik azok a területek, ahol fejlődni szeretnél? Mik azok a cselekvések, amik segítségével tudsz fejlődni ebbe az irányzatba?

Ha 2-3 havonta csinálsz egy ilyen nagyobb újratervezést, és folyamatosan megfigyeled, hogy hogyan érzed magad a hétköznapokban, akkor sokkal transzparensebben fogsz tudni hozzáállni az új dolgok befogadására, mert kimozdulsz a komfortzónádból folyamatosan, és nem lesz idegen számodra az új, ismeretlen dolgok befogadása.

Minél többet foglalkozol a saját gondolataid, érzelmeid, szokásaid elemzésével, folyamatos változtatásával, annál rugalmasabb, kiegyensúlyozottabb személyiséggé fogsz válni. Ez a megfigyelési, fejlődési folyamat pedig lehetővé teszi számodra azt, hogy ne a félelmeid, és a múltból fakadó tudatalatti programjaid irányítsák a döntéseid az életed során.